Végkielégítés és a felmondási időre járó bér: mi jár munkáltatói felmondáskor?

Amikor a munkáltató felmondással szünteti meg egy munkavállaló munkaviszonyát, a költség három részből áll: a felmondási idő alatti bérből, ezen belül a munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjból, és ha a feltételek teljesülnek, a végkielégítésből. Egy tíz éve a cégnél dolgozó munkatárs elbocsátása így könnyen öt-hat havi bérköltséget jelent, és ezt érdemes előre látni, mielőtt a döntés megszületik.

Az alábbi szabályok a munka törvénykönyvéből (2012. évi I. törvény, Mt.) erednek, és a munkáltató rendes felmondására vonatkoznak. A munkavállaló saját felmondásánál ezek többsége nem alkalmazandó, erre a végén kitérünk.

A „felmentési idő” régi fogalom

Sokan ma is „felmentési időről” beszélnek, és a régi munkaügyi iratokban is így szerepel. A kifejezés a közszférából ered: a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) a munkáltató általi megszüntetést felmentésnek, az ezt követő időszakot felmentési időnek nevezi, és ott ma is legalább hatvan nap (Kjt. 33. § (1) bekezdés). Az 1992-es régi Mt. idején a versenyszféra is ismerte azt a szabályt, hogy a felmondási idő legalább felére a dolgozót fel kell menteni a munka alól, és ezt a részt a köznyelv szintén felmentési időnek hívta.

A hatályos Mt. nem használja ezt a fogalmat. Felmondási idő van, és azon belül a munkavégzés alóli felmentés tartama.

Milyen hosszú a felmondási idő?

Az alapszabály szerint a felmondási idő harminc nap (Mt. 69. § (1) bekezdés). A munkáltató felmondása esetén ez a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idővel nő (69. § (2) bekezdés):

A napok naptári napok (Mt. 25. § (2) bekezdés). A felek ennél hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak (69. § (3) bekezdés), kollektív szerződés pedig a harminc napnál hosszabb alapot is előírhat (85. § (3) bekezdés).

A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik (68. § (1) bekezdés). Munkáltatói felmondásnál a kezdete kitolódik, ha a munkavállaló betegség miatt keresőképtelen (legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évig), beteg gyermeke ápolása miatt keresőképtelen, vagy hozzátartozó otthoni gondozására fizetés nélküli szabadságon van (68. § (2) bekezdés).

Felmentés a munkavégzés alól, és a távolléti díj

Munkáltatói felmondásnál a munkáltató köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére felmenteni a munkavégzés alól. A töredéknap egész napnak számít (70. § (1) bekezdés). A felmentést a munkavállaló kívánsága szerint, legfeljebb két részletben kell kiadni (70. § (2) bekezdés). Ez az ő joga: ha a felmentést a felmondási idő elején szeretné, mert új állást keres, a munkáltató nem utasíthatja el azzal, hogy a végén kényelmesebb lenne.

A felmentés idejére távolléti díj jár (70. § (3) bekezdés). Ennek számítása az Mt. 148–152. §-án alapul. Röviden: az esedékességkor érvényes alapbér és pótlékátalány, valamint az előző hat hónapban kifizetett teljesítménybér és a feltételek teljesülésekor bizonyos bérpótlékok (vasárnapi, műszak-, éjszakai, ügyeleti és készenléti pótlék) számítanak bele. Akinek csak havi alapbére van, annál a távolléti díj gyakorlatilag a megszokott havibér. A 149. § (2) bekezdése meg is engedi, hogy havibér formájában fizessék ki. Akinek rendszeres műszakpótléka volt, annál a távolléti díj magasabb lehet az alapbérnél.

A munkavégzés alól véglegesen felmentett dolgozótól a már kifizetett bért akkor sem lehet visszakövetelni, ha később olyan körülmény áll be, amely a bérfizetést kizárná (70. § (4) bekezdés).

Végkielégítés

Ki jogosult?

Végkielégítés akkor jár, ha a munkaviszony a munkáltató felmondásával, a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, vagy a 63. § (3) bekezdése szerinti esetben, vagyis olyan átvevőhöz kerülő gazdasági egységnél szűnik meg, amely nem tartozik az Mt. hatálya alá (77. § (1) bekezdés). A munkaviszonynak a felmondás közlésekor legalább három éve fenn kell állnia.

Nem jár végkielégítés (77. § (5) bekezdés), ha a munkavállaló a felmondás közlésekor nyugdíjasnak minősül, vagy ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, illetve nem egészségi okkal összefüggő képessége. Egy átszervezés miatti, a munkáltató működésével összefüggő felmondásnál tehát jár, egy többszöri késés miatti felmondásnál nem. Egészségi okból, például tartós alkalmatlanság miatti felmondásnál viszont jár.

A három év számításakor nem kell figyelembe venni azt az egybefüggő, harminc napnál hosszabb időszakot, amelyre munkabér nem járt. Kivétel a szülési szabadság, a szülői szabadság, a gyermek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadság, valamint az önkéntes tartalékos katonai szolgálat legfeljebb három hónapja (77. § (2) bekezdés).

Mennyi?

A korhatár közelében járó emelés a 77. § (4) bekezdéséből következik: az első két fokozatban egy, a középső kettőben kettő, a felső kettőben három havi távolléti díjjal nő az összeg.

Számolási példa

Egy gyártó kft. 2014. szeptember 1. óta foglalkoztat egy 58 éves logisztikai csoportvezetőt, havi 640 000 forint alapbérrel, pótlékok nélkül. A cég 2026. október 1-jén, csütörtökön átszervezés miatt felmond neki.

• Munkaviszonyban töltött idő: tizenkét év, tehát a tízéves lépcső az irányadó.
• Felmondási idő: 30 + 25 = 55 nap, 2026. október 2-től november 25-ig.
• Kötelező felmentés: 55 nap fele 27,5 nap, felfelé kerekítve 28 nap. A munkavállaló a felmondási idő végére kéri, így október 28-ig dolgozik, október 29-től november 25-ig mentesül a munka alól.
• Bér a felmondási idő alatt: október 28-ig munkabér, utána távolléti díj. Mivel csak alapbére van, a két összeg gyakorlatilag azonos, a cég összesen 55 napnyi havibért fizet.
• Végkielégítés: három havi távolléti díj, 3 × 640 000 = 1 920 000 forint.

Ha ugyanez a munkavállaló 61 éves lenne, a 65 éves öregségi nyugdíjkorhatára öt éven belül esne. Ilyenkor a végkielégítés kéthavi összeggel nő, ötször 640 000, azaz 3 200 000 forint.

Az elszámolás határideje: felmondásnál a munkabért, az egyéb járandóságokat és az igazolásokat legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól számított ötödik munkanapon kell kiadni (80. § (2) bekezdés). A példában ez az október 28-át követő ötödik munkanap.

Amit érdemes még tudni

• A munkavállaló felmondása esetén a felmondási idő harminc nap, és nem nő a munkaviszony hosszával, hiszen a 69. § (2) bekezdése csak a munkáltató felmondására vonatkozik. Felmentési kötelezettség és végkielégítés sincs.
• Határozott idejű munkaviszonyban a felmondási idő legfeljebb a határozott idő lejártáig tart (69. § (5) bekezdés).
• Jogellenes felmondásnál a munkavállaló a kártérítés helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén járó felmondási időre eső távolléti díjat is (82. § (4) bekezdés), és bizonyos esetekben a végkielégítés összegét is (82. § (3) bekezdés). Perelni a felmondás közlésétől számított harminc napon belül lehet (287. § (1) bekezdés b) pont).
• Próbaidő alatt mindez nem merül fel: ott azonnali hatállyal, felmondási idő nélkül lehet megszüntetni a munkaviszonyt. Erről a próbaidőről szóló írásunk szól. A ki nem adott szabadságot ilyenkor is meg kell váltani; a részleteket a szabadság kiadásáról szóló cikkünk tartalmazza.

A legtöbb vita abból születik, hogy a munkáltató a felmondás indokát a magatartásra alapozza, hogy megspórolja a végkielégítést, a valós ok viszont átszervezés. Ha ezt a munkavállaló bíróság előtt bizonyítja, a felmondás jogellenes. A végkielégítésnél jóval többe kerülhet, ha a bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt kártérítést ítél meg.