Ugrás a tartalomra

Gyakorlati tudástár cégvezetőknek, HR- és irodavezetőknek

Ügyvezető

Bedolgozói munkaviszony: mikor jó megoldás, és miben más, mint a távmunka?

A bedolgozó otthon, saját eszközeivel, kizárólag teljesítménybérért dolgozik. Mit ír elő az Mt. 198–200. §-a, mi kerül a szerződésbe, és miben más a távmunka?

6 perc olvasás

Bedolgozói munkaviszony: mikor jó megoldás, és miben más, mint a távmunka?

A bedolgozás régi műfaj: a varrónő, aki otthon szegi be a hozott anyagot, a szerelő, aki a konyhaasztalon állítja össze a kábelkötegeket, vagy a fordító, aki darabra kapja a pénzét. A munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény, Mt.) ezt a formát ma is külön munkaviszonytípusként szabályozza, a 198–200. §-ban.

Mivel a home office és a távmunka az elmúlt években mindennapossá vált, a bedolgozói munkaviszonyt gyakran összekeverik velük. Pedig a három egészen mást jelent, és a különbség nem elméleti: más a bérezés, más a munkáltató utasítási joga, és más a költségek viselése.

A lényeg két mondatban

Bedolgozói munkaviszony az Mt. 198. § (1) bekezdése szerint olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyért a felek a munkabért kizárólag teljesítménybérként határozzák meg. A munkahely a munkavállaló lakóhelye vagy a felek által meghatározott más hely (198. § (3) bekezdés).

Ebből két következtetés adódik. Bedolgozó az lehet, akinek a munkája eredményben mérhető (darab, oldal, tétel), és akinek nem kell a munkáltató szeme előtt dolgoznia. Aki havibért kap, és napi nyolc órát a céges rendszerben tölt otthonról, az nem bedolgozó, hanem távmunkás vagy otthonról dolgozó „hagyományos” munkavállaló.

Miben más, mint egy szokásos munkaviszony

A bedolgozói munkaviszony munkaviszony: jár rá szabadság, betegszabadság, a munkáltató felmondásakor felmondási idő és a feltételek teljesülésekor végkielégítés, és fennáll a társadalombiztosítási jogviszony. A törvény néhány ponton azonban eltérő alapszabályt ad, amelyektől a felek megállapodással el is térhetnek.

KérdésSzokásos munkaviszonyBedolgozói munkaviszony (Mt. 198–200. §)
Bérezésjellemzően időbér (havibér, órabér)kizárólag teljesítménybér
Munkahelya munkakörben szokásos munkavégzési helya lakóhely vagy a megállapodott hely
Utasítási jogteljes körűeltérő megállapodás hiányában a technikára és a munkavégzés módjára terjed ki
Eszközöka munkáltató biztosítjaeltérő megállapodás hiányában a munkavállaló saját eszközei
Munkarenda munkáltató osztja be a munkaidőteltérő megállapodás hiányában kötetlen
Költségeka szükséges költséget a munkáltató megtérítia tényleges költség vagy átalány jár

A kötetlen munkarend (Mt. 199. § (4) bekezdés) azt jelenti, hogy a munkavállaló maga dönti el, mikor dolgozik. Ennek egyik következménye, hogy a munkaidő-beosztásra és a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályok nagy része nem alkalmazandó rá (Mt. 96. § (3) bekezdés). Ha a munkáltató mégis megmondja, hogy a munkát reggel nyolc és délután négy között kell végezni, az már nem kötetlen munkarend, és elszámolási vita lesz belőle.

A teljesítménybér, a bedolgozás kötelező bérformája

A teljesítménybér az a munkabér, amely előre meghatározott teljesítménykövetelmény alapján illeti meg a munkavállalót (Mt. 137. § (2) bekezdés). Kizárólag teljesítménybért csak a munkaszerződésbe foglalt megállapodással lehet kikötni (137. § (3) bekezdés). A törvény ennek több biztosítékot is szab:

  • a teljesítménykövetelményt előzetes, objektív mérésen és számításon alapuló eljárással kell megállapítani, és vizsgálni kell, hogy rendes munkaidőben százszázalékosan teljesíthető-e (138. § (1) bekezdés);
  • a követelményt és a teljesítménybér-tényezőt (például a darabonkénti díjat) az alkalmazás előtt írásban közölni kell (138. § (4) bekezdés);
  • teljes munkaidő és százszázalékos teljesítés esetén a bérnek el kell érnie legalább a kötelező legkisebb munkabért (138. § (5) bekezdés);
  • kizárólag teljesítménybéres munkavállalónál kötelező az alapbér legalább felét elérő garantált bért is megállapítani (138. § (6) bekezdés).

Egy példa a számolásra: ha egy alkatrész összeszerelésének mért ideje 6 perc, egy óra alatt 10 darab készül el, egy 174 órás hónapban tehát 1740. A darabonkénti díjat úgy kell megállapítani, hogy 1740 darab ellenértéke legalább a minimálbért elérje. Ha a díj ennél alacsonyabb, a teljesítménybér-tényező jogszabálysértő, függetlenül attól, hogy a bedolgozó ténylegesen mennyit dolgozott.

A bedolgozónak az Mt. 200. § (2) bekezdése szerint nem jár díjazás és költségtérítés, ha a teljesítés a saját hibájából nem felel meg a követelményeknek. Ha a munkáltató a hibás eredményt részben mégis fel tudja használni, csökkentett díjazás jár. Ezért fontos, hogy a minőségi követelményeket is írásban rögzítsék.

Ami a munkaszerződésbe kerül

A bedolgozói szerződésnek a szokásos kötelező elemeken túl tartalmaznia kell a 198. § (2) bekezdésében előírtakat. Egy használható ellenőrzőlista:

  1. Alapbér és munkakör, ahogy minden munkaszerződésben (Mt. 45. § (1) bekezdés).
  2. A végzett tevékenység pontos leírása: mit, milyen minőségben, milyen mennyiségi egységben.
  3. A munkavégzés helye: a lakcím vagy más megállapodott cím.
  4. A költségtérítés módja és mértéke: tényleges költség számla alapján vagy havi, darabonkénti átalány (200. § (1) bekezdés).
  5. A kizárólagos teljesítménybér kikötése, a teljesítménykövetelmény és a díjtétel, vagy utalás arra, hogy ezeket a munkáltató írásban közli.
  6. A garantált bér összege.
  7. Az esetleges eltérések a 199. § alapszabályaitól: ha a munkáltató adja a gépet, ha meghatározott munkarend kell, vagy ha az ellenőrzés módját rögzítik.
  8. Az ellenőrzés rendje: a 199. § (3) bekezdése szerint a munkáltató megállapítja az ellenőrzés módját, és otthoni ellenőrzésnél a bejelentés és a megkezdés közötti legrövidebb időt. Az ellenőrzés a munkavállalóra és a lakásban élőkre nem jelenthet aránytalan terhet.

A munkaszerződést írásba kell foglalni (Mt. 44. §), és a munkáltató a munkaviszony kezdetétől számított hét napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót a 46. §-ban felsorolt munkafeltételekről.

Bedolgozás, távmunka, home office

Távmunka (Mt. 196. §) akkor áll fenn, ha a munkavállaló a munkaidő egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen dolgozik, és ebben a munkaszerződésben megállapodtak. A bérezés bármilyen lehet, jellemzően havibér. Eltérő megállapodás hiányában a munkáltató utasítási joga a feladatok meghatározására terjed ki, az ellenőrzés távolról, számítástechnikai eszközzel történik, és a munkavállaló a tárgyévben legfeljebb a munkanapok egyharmadán dolgozik a telephelyen. A munkavédelmi szabályokat az Mvt. (1993. évi XCIII. törvény) 86/A–86/C. §-a igazítja a távmunkához.

Home office: ezt a szót az Mt. nem használja. A hétköznapi értelemben vett, alkalmi otthoni munkavégzés a felek megállapodásán, belső szabályzaton vagy a munkáltató egyoldalú rendelkezésén alapul. Ez utóbbi az Mt. 53. §-a szerinti, átmenetileg eltérő munkahelyen való foglalkoztatás, amely naptári évenként legfeljebb 44 beosztás szerinti munkanapra vagy 352 órára rendelhető el. Ami ennél rendszeresebb, azt célszerű távmunkaként szerződésbe foglalni.

Bedolgozás: a döntő különbség a bérezés. Bedolgozónál kizárólag teljesítménybér jár, és a munkáltató nem a munkaidőt, hanem az eredményt veszi át. Ebből következik a kötetlen munkarend és a saját eszközök használata is.

Mire figyeljen a munkáltató

A bedolgozói forma ott működik jól, ahol a munka egyszerűen mérhető, és a munkavállaló valóban önállóan szervezi az idejét. Néhány gyakori buktató:

  • A 198. §-tól a felek megállapodása vagy kollektív szerződés sem térhet el (Mt. 213. § e) pont), így időbért fizetni és közben bedolgozói munkaviszonyt emlegetni ellentmondás. Ez valójában szokásos munkaviszony vagy távmunka.
  • Munkaerő-kölcsönzés keretében bedolgozói munkaviszonyt nem lehet alkalmazni (Mt. 222. § (3) bekezdés c) pont).
  • Ha a költségtérítés hiányzik a szerződésből, a munkavállaló utólag a tényleges költségeit követelheti, és ilyenkor a munkáltatónak nehéz vitatnia az áram-, anyag- vagy eszközhasználat mértékét.
  • Ha a teljesítménykövetelményt nem mérték fel előzetesen, vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása szabályos volt (138. § (3) bekezdés).

A szabadság kiadására a bedolgozónál is az általános szabályok vonatkoznak; ezekről a szabadság kiadásáról szóló írásunk ad részletes áttekintést.