A szabadság kiadása: ki dönt az időpontról, és mi vihető át a következő évre?
Hány nap szabadság jár, mikor dönthet róla a munkavállaló, mi a 15 napos szabály, és mikor csúszhat át a következő évre? A hatályos Mt. szabályai példával.
6 perc olvasás Szakmai tipp
Október közepén a legtöbb cégnél előkerül a kérdés: kinek mennyi szabadsága maradt, és mi lesz vele december 31. után. A válasz sokszor kellemetlen, mert a munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény, Mt.) a szabadságot főszabályként az adott naptári évben rendeli kiadni, és csak szűk kivételekkel engedi átvinni a következő évre.
Az alábbiakban sorra vesszük, mennyi szabadság jár, ki dönt az időpontjáról, milyen határidőket kell tartani, és hogyan változtak 2023-tól a gyermekes munkavállalókra vonatkozó szabályok.
Hány nap jár?
A szabadság alap- és pótszabadságból áll (Mt. 115. § (1) bekezdés). Az alapszabadság húsz munkanap (116. §). Erre épülnek a pótszabadságok:
| Jogcím | Mérték | Jogszabályhely |
|---|---|---|
| Életkor | 25 évestől 1 nap, 28: 2, 31: 3, 33: 4, 35: 5, 37: 6, 39: 7, 41: 8, 43: 9, 45 évestől 10 nap | 117. § |
| 16 év alatti gyermek | 1 gyermek után 2, 2 után 4, kettőnél több után összesen 7 nap | 118. § (1) |
| Fogyatékos gyermek | gyermekenként további 2 nap | 118. § (2) |
| Fiatal munkavállaló | 5 nap, utoljára a 18. életév betöltésének évében | 119. § (1) |
| Föld alatti vagy ionizáló sugárzásnak kitett munka | 5 nap | 119. § (2) |
| Megváltozott munkaképesség, fogyatékossági támogatás, vakok személyi járadéka | 5 nap | 120. § |
| Apasági szabadság | 10 munkanap, a születést követő 4. hónap végéig | 118. § (4) |
| Szülői szabadság | 44 munkanap a gyermek 3 éves koráig | 118/A. § |
A magasabb életkori pótszabadság már abban az évben jár, amelyben a munkavállaló betölti az adott életkort (117. § (2) bekezdés). A gyermek után járó pótszabadságnál a gyermek a születése évében számít először, és abban az évben utoljára, amelyben a 16. életévét betölti (118. § (3) bekezdés).
Ki dönt az időpontról?
A főszabály egyértelmű: a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató adja ki (122. § (1) bekezdés). A meghallgatás nem egyetértést jelent. A munkáltató a kérést mérlegeli, de az időpontot ő határozza meg. Ehhez képest három kivétel van, és ezekkel a munkavállaló rendelkezik.
A hét „saját” nap
A munkáltató évente hét munkanap szabadságot legfeljebb két részletben a munkavállaló kérése szerinti időpontban köteles kiadni. Ez a munkaviszony első három hónapjában nem illeti meg a munkavállalót, év közben kezdődő munkaviszonynál pedig arányosan jár. Az igényt legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelenteni (122. § (2) bekezdés). Aki 2026. augusztus 17-én, hétfőn kezdené egyhetes szabadságát a hét napjából, annak ezt legkésőbb augusztus 1-jén jeleznie kell, és ekkor a munkáltató nem utasíthatja el. Halaszthatni csak kivételes esetben, az alább ismertetett szabály szerint lehet.
Gyermek utáni pótszabadság és szülői szabadság
A 2023. január 1-jén hatályba lépett módosítás óta a gyermek után járó pótszabadságot, beleértve a fogyatékos gyermek utáni többletet, valamint a szülői szabadságot is a munkavállaló kérése szerinti időpontban kell kiadni. Itt is tizenöt nappal előbb kell bejelenteni az igényt (122. § (4a) bekezdés). Egy két gyermeket nevelő munkavállaló tehát a hét napon felül további négy napról maga dönt.
Apasági szabadság
Az apa gyermeke születése esetén tíz munkanap apasági szabadságra jogosult, amelyet a kérése szerinti időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni, legkésőbb a születést követő negyedik hónap végéig (118. § (4) bekezdés). Az első öt napra távolléti díj, a hatodiktól a távolléti díj 40 százaléka jár (146. § (4) bekezdés).
A szülői szabadság (118/A. §) feltétele, hogy a munkaviszony egy éve fennálljon. Erre az időre a távolléti díj tíz százaléka jár, amelyet csökkenteni kell az ugyanerre az időszakra folyósított gyermekgondozási díj vagy gyermekgondozást segítő ellátás összegével (146. § (5) bekezdés).
Két határidő, amelyet a munkáltató nem kerülhet meg
Tizenöt nap előre. A szabadság kiadásának időpontját legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell a munkavállalóval (122. § (4) bekezdés). A „holnaptól szabadságon vagy, mert nincs munka” tehát nem szabályos. Ha a munkáltató nem tud foglalkoztatni, az állásidő, és arra alapbér jár (147. § (1) bekezdés).
Tizennégy egybefüggő nap. Eltérő megállapodás hiányában a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egyszer legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munka alól. Ebbe a heti pihenőnapok és a munkaszüneti napok is beleszámítanak (122. § (3) bekezdés). Általános munkarendben ez nagyjából két hét, tíz szabadságnappal.
Átvihető-e a következő évre?
A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni (123. § (1) bekezdés). Az apasági szabadság és a szülői szabadság kivétel, ezekre a saját határidejük vonatkozik. Átvitelre csak az alábbi esetekben van lehetőség:
- Október 1-jén vagy később kezdődött munkaviszony: a munkáltató a szabadságot a következő év március 31-ig adhatja ki (123. § (2) bekezdés).
- A munkavállaló oldalán felmerült ok, például hosszú betegség: az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell kiadni (123. § (3) bekezdés).
- Évhatáron átnyúló szabadság: ha a szabadság még az esedékesség évében megkezdődik, és a következő évre legfeljebb öt munkanap esik belőle, azt az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni (123. § (4) bekezdés).
- Kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok: a munkáltató legfeljebb hatvan nappal elhalaszthatja a szabadság kiadását, megszakíthatja a már megkezdett szabadságot, kollektív szerződés esetén pedig a szabadság egynegyedét a következő év március 31-ig adhatja ki (123. § (5) bekezdés). Ezt az intézkedést írásban meg kell indokolni (123. § (5a) bekezdés), és a munkavállaló ezzel összefüggő kárát, költségeit meg kell téríteni (123. § (7) bekezdés).
- Megállapodás az életkori pótszabadságról: a felek naptári évre szóló megállapodása alapján a 117. § szerinti pótszabadság az esedékességet követő év végéig adható ki (123. § (6) bekezdés).
Ami ezekbe nem fér bele, az nem „vész el”, hanem szabálytalanul ki nem adott szabadság. A munkavállaló ezt az általános három éves elévülési időn belül (Mt. 286. § (1) bekezdés) követelheti, egy munkaügyi ellenőrzésen pedig a munkáltató terhére esik.
Év közben kezdődő munkaviszony: egy számolási példa
Egy 34 éves munkavállaló, akinek két, 16 évesnél fiatalabb gyermeke van, 2026. március 1-jén lép be. Egész évre járó szabadsága: 20 nap alapszabadság, 4 nap életkori és 4 nap gyermek utáni pótszabadság, összesen 28 nap.
Év közben kezdődő munkaviszonynál a szabadság arányos része jár. Ez alól az apasági és a szülői szabadság kivétel (121. § (1) bekezdés). Március 1. és december 31. között 306 nap telik el, így 28 × 306 / 365 = 23,47 nap. A fél napot elérő töredéknap egész napnak számít (121. § (2) bekezdés), de a 0,47 nem éri el a felet, ezért a munkavállalónak 2026-ban 23 nap jár.
A hét „saját” napból május 31-ig, vagyis a munkaviszony első három hónapjában nem kérhet, utána pedig az arányos részről, 7 × 306 / 365 = 5,87, kerekítve 6 napról dönthet ő. Mivel nem október 1-je után lépett be, a teljes 23 napot 2026-ban ki kell adni.
Pénzbeli megváltás és nyilvántartás
A szabadságot pénzben megváltani nem lehet (122. § (5) bekezdés). Egyetlen kivétel a munkaviszony megszűnése: ha a munkáltató az arányos szabadságot addig nem adta ki, azt meg kell váltani. Az apasági és a szülői szabadság ilyenkor sem váltható meg (125. §). Az „inkább fizessük ki decemberben” megoldás tehát jogszabálysértő, akkor is, ha a munkavállaló kéri.
A munkáltató köteles a szabadság nyilvántartására (134. § (1) bekezdés c) pont). A jól vezetett nyilvántartásból ki kell derülnie, hány nap járt, mennyit adtak ki, mikor, és melyik napot kérte maga a munkavállaló. A szabadság tartamára távolléti díj jár (146. § (1) bekezdés a) pont). Ennek számításáról a végkielégítésről és a felmondási időről szóló cikkünkben írtunk részletesebben.