Mi is az a know-how, és hogyan védhető üzleti titokként?

Egy fröccsöntő gép évek alatt kikísérletezett beállítási értékei, egy beszállítói kedvezményeket tartalmazó táblázat, egy webáruház árazási logikája: egyik sem szabadalom, mégis sok cégnél ezek adják a versenyelőnyt. Ha egy kilépő munkatárs vagy egy tárgyaló partner magával viszi őket, a cég jellemzően nem a feltalálói jogaira, hanem az üzleti titok védelmére hivatkozhat.

Magyarországon ezt az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Üzt.) szabályozza, amely az Európai Unió 2016/943/EU irányelvét ülteti át. A korábbi megoldással szemben – amikor az üzleti titok a Ptk. személyiségi jogi szabályai között szerepelt – a törvény önálló, vagyoni jellegű jogként kezeli. A védelem azonban nem jár automatikusan: a bíróság első kérdése az lesz, mit tett maga a cég a titok megőrzéséért.

Mikor üzleti titok, és mikor know-how?

Az Üzt. 1. § (1) bekezdése szerint üzleti titok az a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó tény, tájékoztatás, adat vagy ezekből készült összeállítás, amely egyszerre:

• titkos, vagyis egészében vagy elemei összességeként nem közismert, és az adott szakmában dolgozók számára sem könnyen hozzáférhető;
• ennélfogva vagyoni értékű, azaz az értékét éppen a titkossága adja;
• és amelynek titokban tartására a jogosult az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja.

A védett ismeret (know-how) ennek szűkebb köre: az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása (Üzt. 1. § (2) bekezdés). A különbség a rögzítés. Egy pék fejében lévő kovászrecept lehet üzleti titok; ha a hőfokokkal, pihentetési időkkel együtt írásban dokumentálják, know-how lesz belőle, amelyet át lehet adni, licencbe lehet adni, és vitában sokkal könnyebb bizonyítani, mi is volt pontosan a titok.

Nem jogsértés, ha valaki a jogosulttól függetlenül maga fejleszti ki ugyanazt, vagy ha egy szabadon megvásárolt terméket szétszed és elemez – feltéve, hogy nem kötötte titoktartás (Üzt. 5. § (1) bekezdés a)–b) pont). A visszafejtés elleni védekezés tehát a szerződésekben kezdődik.

Mit jelent a gyakorlatban az „elvárható magatartás”?

A törvény nem sorol fel kötelező intézkedéseket, a bíróság azonban a jogkövetkezmények megállapításakor kifejezetten figyelembe veszi, milyen védelmi lépéseket tett a jogosult (Üzt. 7. § (14) bekezdés b) pont). Egy közepes cégnél az alábbi lépések számítanak alapszintnek:

1. Leltár. Írásban rögzíteni, mit tart a cég üzleti titoknak: receptúrák, gyártási paraméterek, ügyfél- és árlisták, forráskód, ajánlati kalkulációk.
2. Jelölés. A dokumentumokon, mappákon, rendszerekben látható „Üzleti titok” felirat; ennek hiányában nehéz azt állítani, hogy a munkatárs tudhatta, mi bizalmas.
3. Hozzáférés szerepkörök szerint. A teljes ügyféllistát a kereskedelmi vezető látja, nem minden gyakornok.
4. Naplózás. Ki, mikor töltötte le vagy nyomtatta ki az érzékeny állományokat – ez később bizonyíték.
5. Titoktartási kikötés minden munkaszerződésben és vállalkozói szerződésben, a titok körének meghatározásával.
6. Titoktartási megállapodás (NDA) aláíratása, mielőtt a tárgyaló partner bármit megtudna.
7. Kilépési eljárás. Laptop, telefon, belépőkártya visszavétele, hozzáférések megszüntetése még az utolsó munkanapon, és írásos nyilatkozat arról, hogy a távozó nem tart meg másolatot.
8. Évenkénti felülvizsgálat: ami már közismert, azt nem érdemes titokként kezelni, ami viszont új, azt fel kell venni a listára.

Titoktartási megállapodás partnerekkel

Az NDA-nak legalább azt kell rögzítenie, mi minősül bizalmas információnak, milyen célra használható fel (például kizárólag az ajánlattétel elbírálására), meddig tart a kötelezettség – a tárgyalások meghiúsulása után is –, és mi a teendő a dokumentumokkal a végén (visszaadás vagy megsemmisítés, erről nyilatkozat).

Érdemes kötbért kikötni. A kötbér előre meghatározott összeg, amely szerződésszegés esetén jár, és a jogosult attól függetlenül követelheti, hogy kára keletkezett-e (Ptk. 6:186. § (3) bekezdés). Titoksértésnél a kár összege gyakran nehezen bizonyítható, ezért ez komoly előny. A kötbért írásban kell kikötni (Ptk. 6:186. § (2) bekezdés), a túlzott mértékűt a bíróság mérsékelheti (Ptk. 6:188. §), a kötbért meghaladó kár pedig külön is követelhető (Ptk. 6:187. § (3) bekezdés).

A munkavállalók titoktartási kötelezettsége

A munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény, Mt.) 8. § (4) bekezdése szerint a munkavállaló köteles megőrizni a munkája során tudomására jutott üzleti titkot, és azon túl sem közölhet illetéktelennel olyan, munkakörével összefüggésben megismert adatot, amelynek közlése a munkáltatóra hátrányos lehet. Ez külön kikötés nélkül is érvényes; a vita elkerülése érdekében mégis érdemes a munkaszerződésben rögzíteni, hogy a titoktartás a munkaviszony megszűnése után is fennáll.

A kilépés utáni időszakra két eszköz van. Az egyik az Üzt. maga: aki titoktartási kötelezettségét megszegve hasznosítja vagy fedi fel a titkot, jogsértést követ el (Üzt. 6. § (4) bekezdés b) pont), akkor is, ha már egy versenytársnál dolgozik. A másik a versenytilalmi megállapodás (Mt. 228. §), amellyel a munkavállaló legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig vállalja, hogy nem tesz semmit, ami a volt munkáltató jogos gazdasági érdekét sértené. Ennek ellenértéke a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada, és írásba kell foglalni.

Mennyibe kerül egy kétéves versenytilalom?

Egy fejlesztési vezető alapbére havi 900 000 forint, a cég tizenkét hónapos versenytilalmat köt vele. A minimális ellenérték 12 × 900 000 × 1/3 = 3 600 000 forint, vagyis havi 300 000 forint. Ha ennél kevesebbet kötnek ki, a megállapodás vitatható; ha a cég nem akar ennyit fizetni, rövidebb tartamot vagy szűkebb tilalmat érdemes választani.

Súlyos titoksértés munkaviszony alatt azonnali hatályú felmondásra adhat okot, ha a munkavállaló lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi (Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont). Erre a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, de legfeljebb az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül van mód (Mt. 78. § (2) bekezdés).

Ha baj van: a jogsértés következményei

Az Üzt. 6. §-a szerint jogsértő, aki az üzleti titkot jogosulatlanul megszerzi, hasznosítja vagy felfedi, és az is, aki tudta vagy tudnia kellett, hogy jogsértőtől kapta. A jogosult követelheti többek között a jogsértés abbahagyását, a jogsértő termék forgalmazásának megtiltását és kivonását, a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését, a titkot tartalmazó dokumentumok megsemmisítését vagy átadását és az ítélet közzétételét (Üzt. 7. § (1) bekezdés). Kártérítés is jár, amelynek összege nem lehet kevesebb annál a díjnál, amelyet a jogsértő akkor fizetett volna, ha engedélyt kér (Üzt. 9. § (2) bekezdés).

A perekre a törvényszéknek van hatásköre (Üzt. 10. § (3) bekezdés). Sürgős helyzetben ideiglenes intézkedés kérhető, és ha a késedelem helyrehozhatatlan kárt okozna, a bíróság az ellenfél meghallgatása nélkül is dönthet; perindítás előtti intézkedésnél a bíróság legfeljebb tizenöt napos határidőt szab a per megindítására (Üzt. 14. § (3)–(4) bekezdés). Bizonyítékmentés céljából előzetes bizonyítás is kérhető (Üzt. 15. §).

Polgári jogon túl a büntetőjog is beléphet: aki jogtalan előnyszerzés végett vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot jogosulatlanul megszerez, felhasznál vagy nyilvánosságra hoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (Btk. 418. §).

Nem jogsértés viszont a közérdekű bejelentés: ha valaki jogszabálysértés feltárása érdekében, a cél által indokolt terjedelemben fedi fel a titkot az eljárásra jogosult szervnek (Üzt. 5. § (3) bekezdés b) pont).

A know-how mint vagyon: licenc és apport

A jogosult az üzleti titkot egészben vagy részben átruházhatja, vagy hasznosítási szerződéssel engedélyt adhat a használatára (Üzt. 4. §). Licencnél a díj alapja lehet egyösszegű átalány vagy az árbevételhez kötött jogdíj; a szerződésnek ki kell térnie arra is, mi történik a titokkal a szerződés megszűnése után.

A know-how nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport) is lehet egy kft. alapításakor vagy tőkeemelésnél, mert a tag vagyoni értékű jogot ruházhat át a társaságra (Ptk. 3:10. § (2) bekezdés). Az értéket a felek határozzák meg, de ez nem szabad kéz: ha a know-how átruházáskori értéke nem éri el a létesítő okiratban megjelölt értéket, a társaság öt éven belül követelheti a különbözetet (Ptk. 3:10. § (3) bekezdés), a túlértékelést tudatosan elfogadó tagok pedig a társasággal szemben egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért (Ptk. 3:99. § (2) bekezdés). Ezért apport előtt érdemes független értékelést készíttetni, és a know-how-t olyan részletesen dokumentálni, hogy egy harmadik fél is meg tudja ítélni, mit kap a cég.

Egyszemélyes kft.-nél az apportot a bejegyzési kérelem benyújtásáig teljes egészében szolgáltatni kell; erről az egyszemélyes kft. szabályairól szóló cikk ír részletesebben.