Nyomtatás Küldés e-mailben Gyorshír szolgáltatás Küldés e-mailben
 

A helyi iparűzési adó alapjának megosztása települések között II.

2010.05.19, Kovácsné Álmosdy Judit, Forrás: Adófórum

Az előző cikkben említett módszereket folytatjuk.

Hírlevél feliratkozás
Értesülni szeretnék a cégvezetéssel kapcsolatos hírekről!

2. Eszközérték arányos megosztás módszere:

A településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelről szóló törvény szerint tárgyi eszköz lehet. A 100 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi eszközöket - a használat idejétől függetlenül - csak az aktiválás évében kell figyelembe venni. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek az e melléklet szerint figyelembe veendő értéke.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó egyrészt az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható értékcsökkenési leírás, a költségként elszámolható bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenően azon egyébként a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek

- termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot;

- telek esetében a beszerzési érték 2%-át

kell eszközértéknek tekinteni.

Ha az eszközérték az előbbiek szerint nem állapítható meg, akkor a számviteli törvény szerinti ingatlanok esetén a beszerzési érték 2%-a, egyéb eszközök esetén a beszerzési érték 10%-a tekintendő eszközértéknek. Ha a nyilvántartásokból a beszerzési érték nem állapítható meg, akkor beszerzési értéknek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint megállapított piaci érték tekintendő.

A településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg - járműveknél - ahol azt jellemzően tárolják.

A részletszámítás a következő:

a) A vállalkozó összes eszközértékének összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső eszközértékek százalékos arányát.

b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.

A kicsi vállalkozásoknak jellemzően nagyon kevés eszköze van. Az új szabályok miatt személyautót igyekeznek beszerezni, amely az adóalap-megosztás szempontjából egy irreálisan nagy értékcsökkenést jelenthet. Amennyiben a vállalkozó székhelye a lakása, akkor ott tárolják, és ott kell számításba venni, mert a székhely a vállalkozás irányításának helye. Ha viszont egy másik önkormányzat területén zajlik a tevékenység, akkor az autó nagyon eltorzítja az iparűzési adó alapját.

3. Komplex megosztás módszere:

Az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével (1. pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét (2. pont) kell alkalmazni.

A részletszámítás a következő:

a) Az adóalapot két részre - személyi jellegű ráfordítás arányos megosztás módszerével megosztandó és eszközérték arányos megosztás módszerével megosztandó részre - kell osztani. A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztandó adóalap-rész megállapítása az alábbi képlet szerint történik:

összes személyi jellegű ráfordítás (lásd 1. módszer)

arányszám = ----------------------------------------------------------------------------------

összes személyi jellegű ráfordítás + összes eszközérték a 2. pont szerint

Az adóalapnak az "arányszám" százalékban kifejezett hányadát a személyi jellegű ráfordítás arányában kell a települések között megosztani, az adóalapnak a fennmaradó részét pedig eszközérték arányosan kell a települések között megosztani.

b) Az adott településre eső adóalap egyenlő az adott településre a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztási módszerrel kiszámított rész-adóalap, valamint az eszközérték arányos megosztási módszerrel kiszámított rész-adóalap együttes összegével.

Példa:

Most pedig képzeljük el azt a weboldal-készítő korlátolt felelősségű társaságot, amelynek egyetlen tulajdonosa van, aki saját maga végzi a tevékenységet. Bejelentett székhelye a Budapest környéki településen (Alvóvárosban) lévő lakása. Bejelentett telephelye Budapesten egy bérelt iroda, amely egy vállalkozástól egy szoba bérlését jelenti. Iparűzési adóalapja 2009-ben 8.500.000 forint.

Az ügyvezető tulajdonos sem jövedelmet, sem pedig juttatásokat nem vesz fel a cégtől, mert

- egyrészt 2009. december 31-én még csak 16 hónapja működött a kft, és lassan vált nyereségessé ezen költségek nélkül is,

- másrészt a személyesen közreműködő tulajdonosnak van teljes munkaidős főfoglalkozása (munkaviszonya) máshol.

A vállalkozásnak egyetlen tárgyi eszköze egy számítógép a budapesti irodában, (szobában,) melynek bruttó értéke 160.000 forint, éves értékcsökkenése 53.000 forint, nettó értéke év végén 90.000 forint.

A budapesti telephely bérleti díja havi 15.000, illetve évi 180.000 forint.

Az adóalap megosztásának lehetőségei:

- A személyi jellegű ráfordítások módszere nem használható, mert ilyen jellegű ráfordítás nincs, csupán egy diktált mérték (évi 500.000 Ft), a létszám egy fő, és nincs olyan arányszám, amelynek segítségével bizonyítható az ötszázezer forint megosztásának indokoltsága.

(Publikációban olvastam, hogy ilyen esetben 10% legyen a székhelyé, mert ott van az ügyvezetés helye, és a 90% legyen a telephelyé. De ez nem jogforrás. Egyéb hatósági tanács, hogy a székhelyét tegye át a telephelyére!)

- Az eszközarányos ráfordítás nem használható, mert a teljes eszközérték (53.000 + 180.000 Ft) a budapesti telephelyhez kötődik, és olyan megosztás nem alkalmazható, amelynél nulla az adóalapja az egyik településnek.

- A kombinált módszer szerint, mely a mikro-vállalkozások számára is választható, az adóalap (8.500.000) olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül.

Példánkban a személyi ráfordítás-arányos rész: 500.000 : (500.000 + 233.000) = 0,682128. Ez 68% feletti arány, tehát domináns a fiktív személyi ráfordítás.

8.500.000 * 0,682128 = 5.798.088 Ft adóalapot a személyi jellegű ráfordítás arányában kell megosztani. Ez pedig a székhelyhez (lakóhelyhez) kötődik, ahol tevékenységet nem folytatnak. 2.701.912 forint adóalap megosztása az eszközérték alapján történik, amely eszközérték kizárólag a budapesti telephelyhez kötődik.

Véleményem szerint, az adóalap megosztásának kombinált módszere is irreális eredményt okoz, mivel a székhelyen semmilyen tevékenységet nem végez a Kft. Lényegében csak postacím. A székhelyet ennek ellenére sem fogják megváltoztatni, mert egy bérlemény időtartama mindig kérdéses egy ilyen tevékenységnél, hiszen, ha jön egy jobb, akkor költözik a cég. Egy számítógépet nem nehéz tovább költöztetni. Ez a bevallásig már meg is történt.

Ebben a példaszerű, de egyébként létező esetben úgy döntöttem, hogy az adóalapot a fiktív személyi jellegű ráfordítás (500.000 Ft) alapján osztom meg, mégpedig oly módon, hogy a 10%-a (850.000 Ft) lesz a székhelyé, és a 90%-a (7.650.000 Ft) a telephelyé. De a törvény alapján megindokolni nem tudom.

Lehetséges megoldás még a kombinált módszer alkalmazása. Eszerint az adóalap 68%-át a személyi jellegű ráfordítás 10-90%-os arányában bontom meg, az adóalap másik része pedig Budapesthez kerül. Eszerint az 5.798.088 forintból 579.809 Ft az Alvóvárosé, 5.218.279 + 2.701.912 = 7.920.191 Ft pedig Budapesté. Nem látható lényeges különbség. Adókötelezettségben kb. hatezer forint és számolok már egy órája.

A vállalkozó által javasolt megoldás: Megszünteti a fővárosi telephelyét. Általában úgyis adnak neki helyet ott, akinél éppen dolgozik. Az iparűzési adót pedig fizeti a székhely szerinti önkormányzatnál, ahol amúgy is alacsonyabb a mértéke, mint a fővárosban. Bérleti díjat sem kell fizetni. Csodálkozunk, hogy az emberek egyszerű megoldásokat keresnek?


Vitafórum