Gyakran vetődik fel a kérdés, hogy ki minősül megváltozott munkaképességűnek. A fogalomnak elsődlegesen a rehabilitációs járulék fizetési kötelezettség szempontjából van jelentősége, hiszen 20 főt meghaladó foglalkoztatás esetén a dolgozók 5 százalékának ebbe a kategóriába tartozónak kellene lennie, ha a cég mentesülni szeretne az említett kötelezettség alól. Márpedig a rehabilitációs hozzájárulás mértéke 2010 január 1-jétől többszörösére nő.
Értesülni szeretnék a munkaüggyel kapcsolatos hírekről!
Ráadásul a foglalkoztatási törvény által meghatározott fogalom (munkaképességű
személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi
rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi
vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.) nem alkalmazható a rehabilitációs
járadék vonatkozásában.
Ebben az esetben a 177/2005.IX.2.) Korm. rendelet 2. § (1) e) pontjából kell
kiindulnunk. E szerint megváltozott munkaképességű munkavállaló: az a
munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállaló, akinek munkaszerződés
szerinti napi munkaideje a napi négy órát eléri, ha
• a munkaképesség-csökkenés - az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői
Intézet (a továbbiakban: ORSZI), 2007. augusztus 15-ét megelőzően az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete (OOSZI)
szakvéleménye, illetőleg 2001. január 1-jét megelőzően, vasutas biztosítottak
esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint
- 50-66 százalékos mértékű, illetőleg az egészségkárosodás - az ORSZI
szakvéleménye szerint - 40-49 százalékos mértékű, vagy
• a munkaképesség-csökkenés - az ORSZI vagy az OOSZI szakvéleménye, illetőleg
2001. január l-jét megelőzően, vasutas biztosítottak esetében a Magyar
Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint - 67-100
százalékos mértékű, vagy
• az egészségkárosodás - az ORSZI szakvéleménye szerint - 79 százalékot
meghaladó mértékű, vagy
• az egészségkárosodás - az ORSZI szakvéleménye szerint - 50-79 százalékos
mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását
megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való
foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban az ORSZI
szakvéleménye alapján rehabilitációja nem javasolt, vagy
• a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló
1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 23. §-a (1) bekezdésének a)
pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy a vakok személyi járadékában
részesül, vagy
• az Ftv. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a személyiség egészét
érintő fejlődés átható zavara miatt fogyatékossági támogatásban részesül,
• külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül és erre
tekintettel a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló külön törvény szerint
adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosult, vagy
• siket vagy súlyosan nagyothalló, halláskárosodása audiológiai szakvélemény
szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri vagy meghaladja, vagy
• a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló külön
jogszabály szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül, vagy
• az egészségkárosodás - az ORSZI szakvéleménye szerint - 50-79 százalékos
mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását
megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való
foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és rehabilitálható, vagy
• az előzőekben meghatározott mértékű munkaképesség-csökkenés,
egészségkárosodás, illetőleg fogyatékosság nem állapítható meg ugyan, azonban
az OOSZI, vagy az ORSZI szakvéleménye szerint jelenlegi munkakörében vagy
tanult foglalkozásában, illetőleg más munkakörben vagy foglalkozás keretében
személyre szóló rehabilitáció megvalósításával foglalkoztatható tovább.
Vitafórum