A munkáltató munkavállalók számára történő tájékoztatási, illetve különböző szervekhez történő bejelentési kötelezettségéről sokat olvashatunk. Kevesebb szó esik viszont a munkavállalók munkaadó felé történő ilyen jellegű kötelezettségéről, melyek egy részét az adó jogszabályokban más részét pedig a Munka Törvénykönyvében találhatjuk. Most ez utóbbiakkal foglalkozunk.
Értesülni szeretnék a munkaüggyel kapcsolatos hírekről!
A Munka Törvénykönyve 3. §-a általánosságban írja elő a munkavállaló számára ,
hogy a munkáltatóval köteles kölcsönösen együttműködni, és minden olyan
tényről, körülményről és változásról tájékoztatni, amely a jogok gyakorlása és
a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős.
Ugyanehhez a 103. § (1) c) pontja annyit fűz hozzá, hogy a dolgozónak
munkatársaival együtt kell működnie, és munkáját úgy kell végeznie, és olyan
magatartást kell tanúsítania, hogy ez más egészségét és testi épségét ne
veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen
megítélését ne idézze elő;
E két általánosan megfogalmazott elvből aztán több konkrét kötelezettség is
következik.
Az egyik ilyen - amely ugyan tételesen nem található a joganyagban, de több
bírósági döntés is megerősíti - hogy a dolgozó a munkavégzésben való
akadályoztatását, "különösen a munkáltató intézkedésének jogszerűségét
befolyásoló keresőképtelenségét" köteles (a lehető legrövidebb időn belül) a
munkáltatója tudomására hozni.
Az Mt. 108. §-sa viszont egyértelműen kimondja, hogy amennyiben a munkavállaló
a munkaviszonyának fennállása alatt további munkaviszonyt vagy munkavégzésre
irányuló jogviszonyt létesít, köteles azt a munkáltatójának bejelenteni.
A munkáltató - eltérő megállapodás hiányában - a jogviszony létesítését akkor
tilthatja meg, illetve a munkavállalót a jogviszony megszüntetésére akkor
kötelezheti, ha a további jogviszony munkáltatója jogos gazdasági érdekeit
veszélyeztetné.
Az Mt. 110. § (2) bekezdése értelmében a munkavállaló munkáltatójának köteles
előzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval tanulmányi szerződést kíván kötni.
A vezető tisztségviselőre vonatkozik az a szabály, hogy (Mt. 191. § (2)
bekezdése) köteles bejelenteni, amennyiben a közeli hozzátartozója tagja lett a
munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a
munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak,
illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb
jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.
A munkavállaló (87/A. §) köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha nyugdíjasnak
minősül.
Csak a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat érinti viszont
az az előírás, hogy amennyiben a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség
alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési
szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel
teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít ezt a tényt korábbi
munkáltatójának haladéktalanul köteles írásban bejelenteni, ami nem véletlen,
hiszen ebben az esetben
• a felmondási időből hátralevő idő tekintetében átlagkeresetre nem jogosult,
• végkielégítésre nem jogosult, (viszont az új jogviszonyában a végkielégítés
alapjául szolgáló időszak számítása során a felmondással megszüntetett
jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét is számításba kell venni).
A munkavállaló érdeke, hogy a szabadságának arra a részére (az összes szabadság
egynegyede) vonatkozó igényét, amellyel szabadon rendelkezik időben, szabadság
kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal bejelentse. (Mt. 134. §)
Szintén a munkavállaló bejelentése szükséges az iskolarendszerű képzésben
történő részvétel esetén a kötelezően előírt szabadidő megállapításához (Mt.
115. §), illetve gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállaló
pótszabadságának a megállapításához. (Mt. 132. §)
Vitafórum