Ma már eszünkbe sem jutna illegálisan másolt szoftvereket telepíteni az irodai számítógépeinkre. De mi a helyzet a pszichológiai tesztek jogtisztaságával?
Értesülni szeretnék a munkaüggyel kapcsolatos hírekről!
A hazai helyzetkép ezen a területen nem túl kedvező: az alkalmazott
pszichológiai tesztek legnagyobb része illegális, azaz a kérdőívek,
becslőskálák és egyéb eszközök forgalmazójának fogalma sincs arról, hogy hosszú
és költséges kutatási munkája nyomán kifejlesztett mérőeszközét évek, évtizedek
óta engedély nélkül használják Magyarországon. Egy alig 30 tételes kérdőívvel
szembesülve tényleg nehéz felbecsülni a mérőeszközbe fektetett kutatás értékét,
és talán a felhasználónak még az is eszébe jut, hogy "ilyet én is össze tudok
állítani". Valójában azonban egészen megdöbbentő mennyiségű idő, energia és
pénz egy-egy kérdőív kifejlesztése. Az elméleti tétel-összeállítást komoly
kutatómunka előzi meg, majd az első tételsor számos érvényességi és
megbízhatósági ellenőrzésen megy keresztül, több száz (esetleg ezer) emberen
tesztelik, rengeteg statisztikai elemzést végeznek több fázisban, finomítják a
tételeket, kidobálnak belőlük, újakat raknak be, és mindezt a folyamatsort
addig ismétlik, míg a kérdőív megbízhatóan méri azt a pszichológiai jellemzőt,
aminek a mérésére azt tervezték. A mindössze 20-20 tételes állapot- és
vonásszorongást mérő STAI (State-Trait Anxiety Inventory; Spielberger és mtsai,
1970) X változatát például a 60-as években több mint 2.000 emberen validálták,
6 éven át, 6 lépésben; majd a 80-as években átdolgozták, így készült el a
kérdőív Y változata. Amint a tetemes munka eredményeként a mérőeszköz elkészül,
egy tesztforgalmazó útján kerül értékesítésre, a felhasználó pedig az árba
beépített jogdíjban fizeti meg a fejlesztési, alkotói költségeket, akárcsak a
szoftverek vagy a zenei CD-k esetében.
Ugyanakkor a pszichológiai mérőeszközök esetében az illegalitás összetett
következményekkel jár, hiszen az ilyen teszt nem puszta másolata az eredeti
tesztnek, mint amilyen a másolt szoftver vagy a zenei CD, hanem az eredeti
engedély nélküli és ellenőrizetlen adaptációja, amelynek alapján emberekkel
kapcsolatban hoznak döntéseket. Nem jogtiszta mérőeszközök esetében a teszt
előállítója nem kért engedély a jogtulajdonostól az adaptációra, saját
elképzelése szerint fordította le a kérdőívet, és saját belátása szerinti
méretű és típusú mintán adaptálta az eszközt. Szintén önállóan döntött arról,
milyen formában értékesíti a tesztet, majd pedig az eladás után befolyt
összeget teljes egészében saját bevételként könyveli el, jogdíjat nem fizet
belőle. Az ellenőrizetlen adaptációk miatt a teszteknél előfordulhatnak
félrefordítások vagy az eltérő kulturális sajátosságokat figyelembe nem vevő
tételek alkalmazása, de gyakori az is, amikor az adaptációk során használt
minták nem a teszteknek megfelelő jellegűek vagy méretűek: pl. ha egy
pszichológiai tesztet nem a reprezentatív célmintán vesszük fel, akkor az
egyéni kiértékelés során alkalmazott normák valótlan eredményeket tükröznek.
Mindezek mellett az adaptációk sok esetben valamikor a régmúltban történtek és
többen egymástól függetlenül láttak neki az adaptációnak, a kérdőíves
standardok így sokszor elavultak, és ami a legmeghökkentőbb, ugyanazon teszthez
többféle norma állhat rendelkezésre. Magyar nyelvű kézikönyveket az illegális
forgalmazó általában nem készít, így a felhasználó magára marad az eredmények
értelmezésekor, ami szubjektív értékelést eredményezhet, extrém esetben még az
is előfordulhat, hogy ahány szakember, annyi féle értelmezés.
Vajon mennyire megbízható ezek után a munkavállaló kérdőíves eredménye, ha
illegális eszközökkel tesztelték? Ha a teszteredményei alapján utasítják el egy
munkahelyről, nem jogos-e a részéről rákérdezni, hogy a kiválasztásnál
jogtiszta teszteket használtak-e? Ugyanígy kifogást emelhet a céges megbízó, ha
a toborzó cég illegális tesztekkel gyűjti a munkavállalókat. (Továbbá,
gondoljunk bele: még súlyosabb etikai kérdések merülnek fel pl. az igazságügyi
pszichológiai, pszichiátriai munka, vagy a gyermek beiskolázása előtti
képességfelmérés területén).
Minden mérőeszköznek megvan a hivatalos külföldi forgalmazója, és ő adja tovább
a jogot egy másik ország forgalmazójának, aki - szükség szerint - adaptálja az
eszközt, - amit ezt követően hivatalosan csak ettől a forgalmazótól
beszerezhető. Hogy honnan lehet megkülönböztetni a jogtiszta változat
forgalmazóját a kalóz változatokétól? A legális terjesztő forgalmazói
szerződést kötött a jogtulajdonossal, és ezt a dokumentumok kérésre be tudja
mutatni. A tesztek fénymásolása, utángyártása tilos, és természetesen a
jogtulajdonos hozzájárulás nélkül a tesztre épülő kiegészítő termék készítése
is, mint pl. kiértékelő szoftverek kidolgozása. A pszichológiai mérőeszközökre
ugyanazok a szerzői jogi szabályok érvényeseket, mint minden más szellemi
alkotásra (pl. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény), alkalmazásukat
pedig a szakma etikai kódexe, illetve a teszthasználat nemzetközi irányelvei
szabályozzák.
Dr. Kő Natasa
OS Hungary
Vitafórum